VI. Fejezet: Kalandos bevásárlás - Tory akcióban

VI. Fejezet

Kialvatlanul, fáradtan és egyedül ébredtem. A félelmem elmúlt és vörösödve gondoltam vissza az előző estére. Hogy lehettem ennyire gyerekes?!

Szitkozódva pattantam ki az ágyból, majd halkan átosontam a saját szobámba. Magamra kaptam néhány ruhát, majd lebaktattam a lépcsőn. A konyhába kukucskáltam, majd megnyugodva beléptem. Ichigo mentes övezet…

Yuzu serényen csinálta a reggelit, Karin a TV-t bámulta.

- Sziasztok. Hát apátok merre kószál? – Ichigo holléte felől szándékosan nem érdeklődtem. Addig a jó, míg nem tudom, hol van.
- Valami értekezleten van. Ichigot láttad ma reggel? – A kezem megdermedt a mosogató fölött. Kínos válaszomtól az ajtó csengetése mentett meg. Azonnal kimenekültem a konyhából, hogy kinyithassam az ajtót az én kedves megmentőmnek. Igencsak megdöbbentem. A fejem hátrahajtottam, de még így is alig tudtam kivenni az arcát. Sötétbarna haja mélyen a szemébe hullott, így nem tudtam a szemébe nézni.

- Öhm… Segíthetek valamiben? – A nyakam már igencsak görcsberándult, ezért egy kicsit lehajtottam a fejem.
- Te vagy Nashua? – Eléggé meglepődtem. Honnan tudja ez az óriás a nevemet?

- Ja. – Gyanakodva méregettem, persze csak annyira, amennyire tudtam. Intett egyet a fejével, majd elindult. Már két lépés után feltűnt neki, hogy nem vagyok mögötte.

- Ichigo küldött. Uraharáéknál vannak. Azt mondta, jöjjek el érted, mert már biztos felkeltél. – Beszarás…
- Áh… Emberi formát öltök, aztán jövök. Egy pillanat. – Behívtam, hogy addig üljön le. Felszaladtam a szobámba és elővettem egy lenge, nyári ruhát. Magamban átkoztam mindenkit, aki eszembe jutott. Ha nem lettem volna olyan beszari az este, akkor nem égne a pofám, mikor Ichigo szemébe nézek.

Az mondjuk igaz, hogy azóta se tudom, mi volt az az érzés tegnapról. Soha nem éreztem ilyet azelőtt… Ahogy a jeges rémület összeszorítja a torkomat. Ahogyan a jeges ujjak a gyomromat szorítják össze.
Borzalmas volt…

Megráztam a fejem, majd lesiettem az emeletről. Megálltam az óriás mellett.
- Sziasztok lányok, én leléptem! Majd egyszer megjelenek. – Ezzel már sétáltunk is az Urahara vegyesbolt felé.
- Te tudod a nevem, de én nem tudom a tiéd. – Ahogy tudtam, felsandítottam a fiúra.
- Sado Yatsutora. – Egy valami tuti. Nem túl bőbeszédű… Hamar odaértünk, véleményem szerint, túl hamar.
Odabent hatalmas volt a zsivaj. Aztán az ajtó kicsapódott és Tory robbant ki rajta. Lihegve bújt a hátam mögé.

- Hol a rákban voltál eddig?! Ezek a kis szörnyetegek szétcincálnak! – Izzadt homlokát a vállamnak támasztotta. Komolyan, mintha nem is történt volna semmi. Mielőtt még rákérdezhettem volna a dologra, négy PLÜSSJÁTÉK szaladt ki az udvarra. Egy csirke, egy teknős, egy nyúl és egy… Oroszlán?!

- Te!? – rámutattam a kétségbeesetten hátraarcot vágó játékra. Az azonban nem tudott visszamenekülni a boltba. Az ajtón Ichigo jött ki. Vörösödve cseréltem helyet Toryval. Az meglepetten kapkodta a fejét köztem és Ichigo között.

- Lemaradtam valamiről? – Ichigo a farkánál fogva ráncigálta le magáról a visító Kont. Mind a ketten megráztuk a fejünket. Ichigo megvonta a vállát, majd behívott minket. Az egész bagázs ott ült. Egy intéssel lerendeztem a köszönést, és leültem Ichigo mellé. Tory lehuppant Inoue és Renji közé. Lopva ránézett a vörösre. És azt hitte, nem veszem észre. Amatőr…
Urahara vette át a szót.
- Most, hogy már mindenki itt van… - Jelentőségteljesen rám hunyorgott – el is kezdhetném. Ahhoz képest, hogy nemsokára vége a nyárnak, rettentő a hőség. Ezért arra gondoltam, hogy mi lenne akkor, ha elmennénk a tengerpartra? – Felvont szemöldökkel meredtem Uraharára.

- És elmondaná nekem, hogy honnan szüljek fürdőruhát? – Tory gonoszan elmosolyodott, és felrángatta Inouét a földről.
- Irány vásárolni! – Fintorogva keltem fel a földről és indultam el a vihorászó lányok után. Mellém Ichigo csapódott. Felvontam a szemöldököm.

- Hát te? Fürdőruhát vásárolsz? – A gondolatot nem bírtam ki röhögés nélkül. A lányok meglepetten fordultak vissza hozzánk. Azonnal lecsaptak Ichigóra, mondván: „Kell valaki, aki megmondja, jól áll vagy nem”.
Kicsit tartózkodtam az ötlettől, de le lettem szavazva.

Az első üzletbe beugrottunk. Sokáig keresgéltünk, de szerintem megérte. Amint megláttam, beleszerettem.
  Egy egyrészes fürdőruha volt. Színtiszta fekete. A mellénél és csípőrészénél ezüstszínű  gyöngyök fogta össze.

- Nahát! Ez állati jól néz ki! Menj és próbáld fel! – Meg sem várva válaszomat, Tory belökdösött a próbafülkébe. Vonakodva bár, de felvettem a fürdőruhát és kihajoltam a fülkéből. Az első, akit megláttam, Inoue volt. Odapisszegtem neki, mire Ő odajött. Úgy ügyeskedtünk, hogy be tudjon mászni mellém a fülkébe.
- Gyönyörű vagy, Nashua-chan! Idehívom Ichigot!
- Mi?! Várj! – Hiába kaptam utána, már el is szaladt a fiúért. Gyorsan a ruhám után kaptam volna, de az nem volt a széken.

- Ó, hogy az a…! – Időm se volt rendesen átkozódni a függöny szétlebbent és egy tiltakozó Ichigo repült be a fülkébe. Az egyszemélyes fülke nem épp ekkora terhelésre lett tervezve. Ichigo épphogy nem rám nehezedett. Én a mellkasára tettem a kezem, mintha meg akarnám akadályozni, hogy összelapítson. Mondjuk, ebben is lehet valami. Véletlenül sem azért van ott a kezem, hogy még egyszer megtapintsam az izmait. Á, én nem használnám ki így a helyzetet.

Általában.

A legszebb az egészben az volt, hogy Karakurában nem olyanok a próbafülkék, mint Amerikában. Itt ajtó volt hozzá. Amit kedves barátnőm volt szíves ránk csapni.

- Öhm… Gondolom, nem igazán tudsz lemászni rólam, ugye? – Ahogy válaszolt, csupasz vállamon éreztem a leheletét.

- Eltaláltad. Nem igazán. – Ahogy felfogta a helyzetet, miszerint nem valószínű, hogy pár órán belül kijutunk innen, ellazította az izmait.

- Jobban vagy már? – Megdöbbentem a kérdésen, újra eszembe jutott a tegnapi kis incidens. Az amúgy is vörös fejem spontánégést készült végrehajtani.
- Igen. Sajnálom, ha gondot okoztam… - Arcomat Ichigo vállába rejtettem. Nem használom ki a helyzetet. Á, dehogy.

- Megijesztettél.
- Most komolyan ennyire szereted az ilyen egyszavas beszélgetéseket? Mert nekem kezd az idegeimre menni. – Valami meleg, puha dolog érintette a nyakamat. Az érintés hatására megborzongtam. Légzésem felgyorsult. Mit csinál ez?!

- Nem muszáj beszélgetnünk… - Mielőtt még akármit is válaszolhattam volna, dörömböltek az ajtón.
- Kurosaki-kun? Nashua-chan? Itt van az eladó a kulccsal! – Valahogy nem volt kedvem kimenni. Úgy éreztem, jó helyen vagyok Ott, ahol vagyok. Ichigo karjaiban. Jézusom, létezik olyan, hogy pár napja ismerünk egy embert, tök idegen, és mégis… megszeretjük?

Az ajtózár kattant, Ichigo pedig felegyenesedett. Nem volt hova elrejtenem az arcom, csak a hajam mögé. Felkaptam a ruhámat a szék ALÓL és elhúztam a kabin függönyét.

Fél füllel még hallottam, ahogy az eladó bocsánatot kér a beragadt ajtó miatt. Amilyen lassan csak lehetett, levettem a fürdőruhát és felkaptam lenge nyári öltözékem. Vettem egy mély levegőt, majd kimasíroztam a fülkéből. Fizetés után kiléptünk az üzletből, és elindultunk arra, amerre a lábunk vitt. Egész úton éreztem Tory kárörvendő, Inoue kíváncsi és Ichigo kérdő tekintetét. Fejemet lehajtva mentem előre. Végül Ichigo szólalt meg.

- Amúgy most merre megyünk? – Megtorpantam és tanácstalanul visszafordultam. Nem néztem a fiú szemébe. Megvontam a vállam.
- Passz.
- Mondtam, hogy vétek Nashuat követni! Mondtam? Naná, hogy mondtam! – Tory a fejét csóválva indult el az ellenkező irányba. Nagyot sóhajtva megfordulok, és utána megyek. Tory már könnyedén visszatalált az Urahara vegyesbolthoz. Yoruichi már az udvaron várt ránk.

- Azt hittem, hogy már vissza se értek! – Szőke barátnőm rávigyorgott, majd felém bökött.

- Akadt némi komplikáció… - A nő hatalmasat nevetett és még nekem is mosolyt csalt az arcomra. Megmutogattuk a fürdőruháinkat, azután elköszöntünk, és elindultunk hazafelé. Az egyik elágazásnál Inoue és Tory lekanyarodtak. Az elválás előtt, Tory még a fülembe súgta, hogy részletes élménybeszámolót kér holnapra.

Séta közben Ichigo kezét figyeltem. Az egyik a zsebében volt, míg a másik csak úgy lógott maga mellett. Olthatatlan vágyat éreztem, hogy megfogjam. De nem tettem.

Megtette Ő.

A kezével hátranyúlt és a kezébe vette a kezemet. Fura, de nem lepődtem meg. Mosolyogva lépkedtem mellette, a kezét szorítva.

És ím Nashy fürdőruhája :)