VII. Fejezet: Élvezet a tengerparton!

A negyedik napom Karakurában elég szokatlanul kezdődött. A szokatlan ebben az esetben azt jelenti, hogy jól. Semmi idegesítő tényező, leszámítva a lepkéket a gyomromba. Valahogy ódzkodtam Urahara tengerparti kiruccanásától…

Félpercenként olvasgattam Tory hülye SMS kreálmányait, miszerint nem tud választani a három fürdőruhája közül. Erre visszaírtam, hogy kellet neki hármat vennie. A válaszát már nem voltam hajlandó elolvasni.
Reggeli közben idegesen turkáltam az ételben. Ichigo felhúzott szemöldökkel vizsgálgatott.

- Nem értem, miért cidrizel egy egyszerű kirándulástól… - Felálltunk az asztaltól, és felvonultunk az emeletre. A cuccomat, amit már előző nap összepakoltam, Ichigo szobájába dobtam be. Az indulással még ráértünk, úgyhogy levetődtem a narancshajú ágyára, míg Ő a székén foglalt helyet. Nagyot nyújtózkodtam, és a szemeimet lehunyva a fal felé fordultam.

- Ne nagyon aludj el, Nash. Mindjárt indulunk. – Ichigo felállt a székről, és felkapta a csomagokat. Megadóan sóhajtottam, és felpattantam. Ichigo egész odafele úton morgott.
- Hogy a francba tudtok ti nők ennyi cuccot összepakolni? Komolyan, mint aki elköltözik, pedig csak egy estére megyünk.
- Ne nekem mond. Tory sátrát is Te cipeled. Kellett neked beleegyezni, hogy majd mi elvisszük. – Ideges voltam ugyan, de azért vidáman ugrándozva nyújtottam rá a nyelvem. A fiú morogva megrázta a fejét, majd tüntetőleg nem szólt hozzám. Nevetve csapódtam az oldalához.
- Megsértődtél? – Nem válaszolt.
- Na! – Csak nem szólt hozzám!
- Ichigo!! – Megrángattam ingjének az ujját. Tovább sztrájkolt.
- Na jól van… Ezt megjegyeztem… - Hüppögve hátat fordítottam a döbbent fiúnak.
- Hé… Ugye nem sírsz? Nash! – Hüppögni már nem hüppögtem ugyan, de Ichigot megrémítette rázkódó vállam látványa. Gondolom, senki nem lepődik meg, ha azt mondom, hogy a visszafojtott röhögés rázta a vállam, nem a sírás.

A fiú szembefordított magával és szemmagasságba hajolt. Eddig bírtam. Kitört belőlem a nevetés. Sértődötten felegyenesedett, és tovább indult. Röhögve szaladtam utána.

A partról már csak mi hiányoztunk. Körbenéztem, és a fintorogva vettem tudomásul, hogy mi itt nem állítunk sátrat. Nem tudom, a többiek mire számítottak, mikor ezt a hülyeséget kitalálták. Pedig sejteni lehetett, hogy homok az egész… De ez lényegtelen.

- Nash, remélem rajtad van a fürdőruha, mert itt ám nincs öltöző! – Tory vigyorogva szaladt oda hozzám aprócska, vörös, sokat mutató bikinijében.
- Remélem, ez csak költői kérdés volt, és nem nézel ilyen hülyének. – Lekaptam magamról a rövidnadrágot, és azt a falatnyi toppot. Nevetve szaladtunk be a habok közé. A vízben már bent volt Yoruichi és Inoue is. Előbbi egy aranyszínű, fekete szegélyes bikiniben feszített, aminek alsó részén egy fekete öv is helyet foglalt.

Inoue egy fehér, egyrészes úszódresszben feszített, ami szabadon hagyta az egész hátát.

Rukia úgy döntött, nem teszi tiszteletét, szintén Ishida, Sado, Tessai és a két gyerkőc sem.

Szépek voltak, és csinosak.

Nevetve szórakoztunk a habok között, hisz Yoruichi szent célul tűzte ki, hogy becsábítja a fiúkat is. Sikerült neki. Ichigo morgolódva, míg Renji vigyorogva jöttek be. Az ananászfejű még be sem ért, Tory támadást indított ellene. Erre persze a halálisten ellentámadásba lendült. Visítva ugrottam Ichigo mögé, mielőtt még én is célponttá válhattam volna.

De a kis tréfám idefele jövet, nem maradt megtorlás nélkül.

Ichigo vigyorogva hátranézett a válla felett. Rosszat sejtve hátrálni kezdtem. Megfordult, és jött utánam.
- Nem tennéd meg… - Felemeltem mindkét kezem, afféle nyugtató mozdulatként. Vigyorogva közelebb jött.
- Fogadunk? – Nekiiramodott, én pedig sikítva kezdtem kifelé szaladni. Szar dolog az, ha valaki milliószor gyorsabb nálad…

Alig tettem pár lépést, Ichigo elkapta a derekamat, és egy „ Nagy levegő!” felkiáltással, szó szerint bedobott a mélyvízbe. Azért sem jöttem fel, csak egy perc múlva! Tovább nem bírtam. Felúsztam, és kapkodva szedtem az éltető Oxigént. Ichigo vigyorogva, karba tett kézzel bámult rám. A szemében lévő elismeréstől az összes vér az arcomba tódult. Bosszúsan sandítottam rá éjfekete hajzuhatagom mögül. Fekete hajamhoz képest az opálkék szeme szinte világíthatott…
- Mit csináltál volna, ha nem tudok úszni? – Nevetve jött oda, és elsöpörte vizes hajamat az arcom elől.
- Akkora szerencsém nincs. – Azért sem mondtam erre semmit! Csak kirúgtam a lábát. De megérdemelte! Nevetve ültünk ki a homokos talajra, száradni egy kicsit. Tory és Renji már kint birkóztak. Tory volt felül, Renji alul. Hujjaj!

- Mibe, hogy ezek összefognak jönni? – Hajol hozzám közelebb Ichigo. Olyan közel hajolt, szinte éreztek a leheletét a fülemen. Vörösödve felé fordultam. Hát… Nem kellett volna.

Az első, amivel szembe találkoztam, egy gyönyörű, csoki barna szempár. Olyan sok mindent lehetett volna kiolvasni belőlük… De akkor úgy éreztem, hogy elmerülök bennük.
Láttam, ahogy tekintete lejjebb siklott. Az arca olyan közel volt, hogy összeért az orrunk. Közelebb hajolt… És Inoue ezt a pillanatot választotta, hogy felordítson.

- Kurosaki-kun! Nashu-chan! Gyertek játszani! – Mit ne mondjak, bírom a csajt, de azért na. Komolyan megfordult a fejemben, hogy az első dolgot, ami a kezembe kerül, hozzávágom. Tory fejében is hasonló gondolatok foroghattak. Legalábbis vérben forgó szemei valami ilyesmit árultak el.

Ichigo egy hatalmas sóhajjal felállt, és a kezét nyújtotta. Kezemet az övébe csúsztattam, és egy rántással már talpon is voltam. Odamentünk a kis táborunkhoz. Odaérve furcsán hiányérzetem támadt. Szétnéztem, de nem tűnt fel semmi. Elég sokáig szórakoztunk a vízben, az idő már sötétedés fele járt.
Tekintetem Tory vigyorgó arcára emeltem. Gyanakvóan újra körül néztem. Aztán rájöttem.

- Ó, hogy az a jó mocskos…! – Ichigo kérdőn kapta rám tekintetét. Dühösen indultam meg a röhögő Renji-Tory páros felé.
- Azonnal add vissza a ruháimat, te áruló kis…! – Vigyorogva mutogattak a tenger irányába. Odanéztem, és még éppen vethettem egy búcsúpillantást kedvenc, fekete rövidnadrágomnak.

- Ehhez az idiótához akartam hozzávágni! Mondtam, hogy ne hajolj el! – A mondat első része nekem, a második Renjinek szólt. Fintorogva vettem tudomásul, hogy vizes fürdőruhában fogok aludni.
- Mi van, Nash? – Ichigo első kérdése, miután visszaléptem mellé. Valahogy mindig az Ő oldalán kötök ki…
- Tory és a haverod búvárkodni küldték a ruháimat. Csak elfelejtettek szólni nekik arról, hogy vissza kéne úszni… - Sóhajtva ültem le a már száraz Ichigo mellé. Felvont szemöldökkel nézett rám, amíg rám nem jött a cidri. Sóhajtva felállt, és elsétált a hátizsákok felé. Érdeklődve  néztem, mit csinál. Kis mosollyal vettem tudomásul, mikor visszatért, kezében egy törülközővel, és egy inggel. A törcsit a fejemre tette, míg az ingjét rám terítette.

- Nehogy megfázz nekem. Utána hallgathatnám a Fatert, hogy nem vigyáztam rád. – Olyan aranyos, amikor elpirul. Az inget és a törülközőt a vállamra csapva elrángattam Toryt egy kisebb domb mögé. Miközben levettem a vizes fürdőruhát, Tory egy igencsak kínos témába fogott bele.
- Mi is volt az a csókocska, Édesem? – Megdermedtem két mozdulat között.
- Az… Csak majdnem csókocska volt! – Úristen, Nashua! Maradtál volna inkább csendben! Gyorsan felkaptam magamra az inget, és elkezdtem megszárítani a hajamat. Tory leült mellém a domb(ocska) tetejére.
- Nem úgy ismerlek, mint aki egyből hagyja, hogy lesmárolják. Szóval tetszik, igaz?

- Csak négy napja ismerem, Tory… Négy nap! Létezik egyáltalán ilyesmi? – Kicsit elkeseredetten döntöttem Tory vállának a fejem. Ő adott egy puszit a fejem búbjára. Imádom!
- Nem hallottál még olyanról, hogy szerelem első látásra?
- Tudod, hogy én nem hiszek ilyesmiben…
- Miről sugdolózik a díszes társaság?! – Ijedtünkben nyikkantunk egyet, mire Yoruichi jóízűen felnevetett.
- Izé… Semmi különösről. – Ártatlanul mosolyogva felálltam, és visszarángattam Toryt és társát a többiekhez.

Yoruichi azért jött, hogy szóljon, a többiek kiterítették a hálózsákokat. Már Urahara is aludt, mire mi visszaértünk. Mosolyogva odasétáltam az én citromszínű hálózsákomhoz, ami (mit ad Isten?!) Ichigo mellett foglalt helyet. A fiú a hátán fekve, szétvetett karokkal aludt. Mosolyogva közelebb hajoltam.
A szája résnyire nyitva volt, ahogy kifújta a levegőt, éreztem leheletének mentol illatát.

A kezem önálló életre kelt. Óvatosan végigsimítottam narancssárga tincsein, és beletúrtam a dús hajzatba.

Úristen, mégis mi a francot művelek?!

Elhúztam a kezem. Vagyis el akartam…

Amint kihúztam a kezem a narancsszínű tincsek közül, egy erős kéz a kezem után kapott. Ichigo játszi könnyedséggel átrántott saját hálózsákjára, és fölém tornyosult. És ilyen helyzetben még volt képe rám mosolyogni!

- Szép jó estét. – A karjaim a fejem felett fogta le, ergo esélytelen volt ama lehetőség, hogy vörösödő arcomat akárhova is elrejtsem.
- Sz… Szia. – Határozott válasz tőlem.
- Mit csinálsz? – Kérdezte Ő. Tőlem. Ez valami vicc?!
- Én?! Itt szenvedek alattad! Miért, minek látszik?! – És az az isteni mosoly csak nem olvad le a képéről! Ha valaki ilyen helyes, már büntetni kéne.

Ichigo a homlokát az enyémnek támasztotta. Fene a jó dolgát…

- Akkor ne szenvedj… - A szavakat szinte már a számba suttogta. Éreztem erős szívdobbanásait a mellkasomon. Vagy az az én szívem volt?
Szinte végszóra, alig pár méterrel mellettünk Óriásit csobbant a víz. A Tenger baljósan hullámzott, felszínén pedig egy ismeretlen nő állt. A kis társaságunk döbbenten meredt a nőre, aki lassan közeledett felénk. A fiúk automatikusan halálisten módba kapcsoltak (hogy Tory szavaival éljek). Ichigo egyetlen mozdulattal maga mögé utasított.

Tekintve, hogy szívem keblence kb. két fejjel magasabb, mint én, a hóna alatt próbáltam kikukucskálni.

Sikerült.

- Rég láttalak, Nashua.
- Mi a francot keresel Itt?!
- Ejnye, hát így kell köszönteni rég látott Nővérkédet?

Tory, Inoue és Yoruichi fürdőruhája: