VIII. Fejezet: Csókcsata+Alkohol=Poén

VIII. Fejezet

- Mit akarsz, Liu? – Tory dühösen kikerülte a felé kapó Renjit és az előttünk álló rokonra meredt. Nekem egy hang sem jött ki a torkomon.

Lefagytam.

Liu gúnyosan mosolyogva végigmért és hátradobta félhosszú, hidrogén szőke haját. Ügyet sem vetett az előtte álló Toryra.
- Mi van, Hugi? Azt hittem, hiányoztam. – Összehúzott szemmel léptem Ichigo mellé. Elé nem mertem állni. Szégyen, nem szégyen, féltem a nővéremtől.
- Ebből látszik, hogy a hidrogén kiszívta azt a maradék agyadat is. Semmit nem változtál, Liu. Ugyan olyan undok dög vagy, mint régen. – A hangom remegett, és úgy éreztem, a térdem is felmondja a szolgálatot. Liu idegesítően felnevetett.

- Te pedig még mindig az a kis varangy vagy, aki öt évvel ezelőtt voltál. Hoppá, nyelvbotlás volt, ne haragudj! Kiscicát akartam mondani. – Eszelősen felkacagott. Összehúzott szemmel húzódtam közelebb Ichigohoz. Ahogy védelmező karját a derekamon éreztem, elöntött valami furcsa biztonságérzet. Ez a nővérem figyelmét sem kerülhette el. Alaposan végigmérte Ichigot. Tetőtől talpig. Mit ne mondjak, bántotta a szemem.

- Nem rossz, Nashy. Egyáltalán nem rossz. – A gyűlölt becenév hallatán kirázott a hideg. Felsandítottam a mellettem álló fiúra, de semmit nem olvastam le közönyös arcáról. Na jó, hazudtam. Láttam rajta a nemtetszést. Vigyorogva fordultam vissza a nővérem felé. Alaposabban végigmértem Őt. Az arcán volt valami, ami nem hagyott nyugodni. A szemem tányérnyira kerekedett.

- Liu, te… Neked is beadták, igaz? – Az arca megvonaglott és egy torz fintorba torzult. Hátat fordított nekünk.
- Nem tartozik rád, törpe. Most elmegyek. Csak gondoltam értesítelek, nehogy elveszettnek érezd magad nélkülem. – Időm sem volt válaszolni, egy hatalmas hullámban a nővérem semmivé vált. Döbbenten néztem ki a fejemből. Utálom a világot.

- Jól vagy, Nash? – Tory óvatosan elém lépett, és megölelt. Nem tudtam tovább tartani magam. Szégyenszemre sírva fakadtam.
- Én ezt nem értem… Nem jelentkezett azóta, hogy szörnyeteget csinált belőlem, erre most felbukkan, és burkoltan megfenyeget, hogy pokollá teszi az életemet! Miért mindig én?! Mi rosszat tettem?! – Sírva kapaszkodtam Tory felsőjébe. Szőke barátnőm elkeseredetten nézett fel először Renjire, majd Ichigora.
- Az lesz a legjobb, ha hazaviszem. A Faterék biztos alszanak már. – Tory bólintott és elkezdett magáról lehámozni. Egy kicsit magamhoz tértem, és elhátráltam tőle. Letöröltem könnyeim maradékát és kényszeredetten elmosolyodtam.

- Nem… Nem kell! Bocsánat, ha problémát okozok. – Ichigo szigorú pillantást vetett rám, és vállárra kapta a cuccomat.

- Szó sem lehet róla. Hazamegyünk. Most. Itt már nem biztonságos. – Mielőtt észbe kaphattam volna, már mindenki ott állt mellettünk, teljes felszereléssel a vállukon. Sóhajtva megadtam magam. Elindultam Ichigo után. Valahogy a visszaút sokkal lassabban telt el. Hajnali három körül értünk haza. Zuhanyra nem volt energiám. Csendesen elköszöntem Ichigotól és elindultam a szobám felé.

- Nash! – Fáradtan megfordultam. A kezem már a kilincsen volt. A fiú odasétált hozzám és lefejtette a kezem az ajtóról és elhúzott a saját szobája felé. Döbbenetemben még tiltakozni is elfelejtettem.
- Mégis mit csinálsz?

- Nem biztonságos egyedül lenned. Innentől kezdve velem alszol. – Arcszínem egyből egy paradicsoméval vetekedett. De én mégsem tiltakoztam. Örültem, hogy az éjszakát nem kell egyedül töltenem. Nagy magányomban úgysem tudtam volna aludni, hisz végig a nővérem járna a fejemben.

Beléptünk a szobájába. Nem vettem le Ichigo ingjét úgy döntöttem, pizsamának tökéletes.

- Biztos vagy ebben, Ichigo? Nem akarok problémát okozni… - Megrázta a fejét, és bebújt a takaró alá. Nem telt bele sok idő, követtem én is. Automatikusan a falfelőli oldalra másztam be. Összegömbölyödve közelebb csusszantam Ichigohoz, Ő pedig lehajtotta a takarót.
Sokáig feküdtünk némán, egymás mellett.

Aztán Ichigo az oldalára fordult, és simogatni kezdte a felkaromat és a vállamat.

Torynak vajon igaza volt? Tényleg léteznek olyan dolgok, hogy „szerelem első látásra”?

- Mindben rendben? – Hangja olyan gyengéd és kedves volt, hogy majdnem megint elsírtam magam.
- Rá lehet fogni…
- Nem lesz semmi baj. Majd én megvédelek. – Mosolyogva bújtam hozzá közelebb.

- Most ígértek nekem először ilyesmit. – Simogató keze megtorpant a nyakamnál. Enyhe nyomást fejtett ki rá, így muszáj voltam felemelni a fejem. Tekintetünk összetalálkozott, Ichigo ujjai pedig az arcomra vándoroltak.

Nem mertem levegőt venni. Féltem, hogy valami megint megzavar minket.

Négy napja ismerem Kurosaki Ichigot. És szerelmes lettem. Hülyén hangzik, nem?

Ichigo ujjai lágy, körkörös mozdulatokkal kényeztették az arcomat. Közelebb hajolt. Lassan, hogy legyen időm visszakozni. Eszem ágában sem volt. Lehunytam a szemem, minden zavaró tényezőt kizártam. Csak Ichigo volt, meg én.

Meg egy idegesítő plüssoroszlán…
- ICHIGO! HOGY LEHETTÉL ILYEN KEGYETLEN?! MIÉRT NEM VITTÉL MAGADDAL?! – Vádlón nézett a döbbent Ichigora. És ez volt az a pillanat volt, mikor megpillantott engem. Ijedtemben felugrottam az ágyról és a sarokban simultam neki a falnak. Megnyugodva szedtem le magam a falról. Ichigo dühösen odatrappolt Konhoz.
- Elegem van az összes nyomoronc…! – Be sem fejezte a mondatot és kihajította a játékot az ajtón, nem törődve annak panaszáradatával és fenyegetéseivel.

Kiléptem a sarokból. Fintorogva gondoltam bele, hogy az Isten sem akarja, hogy megcsókoljon. Erre Ő hamar rácáfolt.

Egy laza mozdulattal odasétált hozzám, magához rántott és száját az enyémre szorította. A derekamnál fogva szorosan magához vont. Ezer szerencsémre, mert a térdem tuti felmondta volna a szolgálatot.
Karjaimat a nyaka köré fontam és lábujjhegyre emelkedtem, hogy jobban a szájához férhessek.

De hát minden jónak vége szakad egyszer…

Ichigo lassan eltávolodott tőlem, homlokát az enyémnek támasztotta. Csokibarna szeme mosolygott, ugyanígy a szája.
- Aludnunk kellene. Holnap… Vagyis ma már iskola. Be kellene mennünk. – Egyetértésem jeléül hagytam, hogy felemeljen és az ágyra tegyen. Rövid úton mellém feküdt és átkarolta a derekamat. Mosolyogva közelebb simultam és mellkasára fektettem a fejem.

- Ichigo?
- Hm?

- Mi lesz ezután? – Felhagyott a hajam birizgálásával, helyette a vállamat és arcomat simogatta.
- Nem akarom, hogy akárki tudjon rólunk. – Megkönnyebbülten mosolyodtam el. Egyedül Torynak akartam elmesélni, másnak nem. Örültem, hogy Ichigo is így van ezzel.

Az álom lassan átjárt, és a szemem is lecsukódni készült. Míg meg nem hallottam egy ismerős nevetést az ablakból. Döbbenten összenéztünk Ichigoval és kinéztem az ablakon

- Hagyjál már lógva, te állat! – Úgy tűnt, Tory a világát sem tudja. Renji kicsit kétségbeesetten szaladt utána. Kibontakoztam Ichigo karjaiból, és kihajoltam a nyitott ablakon.

- Mi a francot csináltok ti itt?! – Renji döbbenten nézett szét, míg Tory vidáman felkiáltott.
- Szerrrrrrvusz, Nash-Nash! Nem jössz le? – Kikerekedett szemekkel néztem a röhögő Ichigora.
- Mi a… - Ijedten gurultam le az ágyról, ahogy Renji megjelent az ablakban. Hóna alatt a kapálózó szőkével. Ichigo már a könnyeit törölgette. Amint meglátta vörös haverjának nyúzott arcát, újabb röhögő görcs kapta el.

- Ha Ti nem jöttök le, akkor majd Ééééén jövök fölll! – Tory lebukfencezett mellém, és a nyakamba borult. Megcsapott a leheletéből áradó, tömény alholoszag.
- Jézus Mária Szent Jozefás… Mennyit itattál vele, te szerencsétlen?! – Igyekeztem levegővétel nélkül rádörrenni Renjire.
- Nem én! Urahara-san! – Igyekeztem lefejteni  magamról Tory karjait, aki ragaszkodott arcom közelségéhez.
- Vallllaki segítene? Azt hiszem háááányni foggok! – Szőke barátnőm arca erőteljesen zöldülni kezdett. Ijedten Ichigo kezeibe nyomtam Őt, aki röhögve ugyan, kisegítette a mosdóba. Számon kérően néztem Renjire.

- Nem akarsz mesélni nekem valamit?
- Mikor hazaértünk, Tory totálisan ki volt bukva a nővéred miatt. Hisztizett, csapkodott és toporzékolt. Urahara-san úgy döntött, Ő ezt nem fogja hallgatni. Szólt Tessainak és szós szerint leitatta Toryt. Én megpróbáltam megakadályozni, de kizártak a boltból… - Nagyon kellett hegyeznem a fülem, hogy meghalljam a motyogását. Megértően bólintottam. Az a kis hülye sosem bírta az alkoholt.

- És hogy kerültetek ide?
- Már éppen sikerült volna bejutnom a boltba, mikor kivágódott az ajtó, és Tory szó szerint átgyalogolt rajtam. Urahara-san vigyorogva utána küldött. Tory erre indult, én meg jöttem utána. A többit meg már tudod. Ne röhögj ki! – Letöröltem a könnyeimet és együtt érzően megveregettem a vállát.
- Hallod, az egy dolog, hogy idáig eljött. Visszavinni lesz művészet! – Végszóra belépett Ichigo, oldalán a kába Toryval. Leültette Renji ölébe (!), mire szőke barátnőm szó szerint odakucorodott a vörös mellkasához. Egyenletes légzése alapján sikerült elaludnia. Ichigo vigyorogva fordult haverjához.

- Szerintem addig vidd haza, míg alszik!